Mi van akkor, ha mások választásai nem rólad szólnak?

Sokszor „gondolkodás nélkül” magunkra vesszük, amit mások tesznek vagy éppen nem tesznek meg. Nézzünk is néhány példát:

  • Nem ír vissza, pedig elolvasta az üzenetet.
  • Lemondja a találkozót, pedig már rég megbeszéltük.
  • Ma alig beszél velem, pedig tegnap olyan jót nevettünk.

Voltál már ilyen helyzetben? Az emberek nagy része ilyenkor automatikusan önmagában keresi az események forrását és hajlamosak vagyunk önmagunkat hibáztatni. Esetleg még túl is agyaljuk a dolgokat: „Nem ír vissza… biztos megbántottam”. Ismerős a történet, csak egy picit is? :)

Ilyenkor csípd el magad és állj meg egy pillanatra. Vegyél egy mély levegőt, terjedj ki és tegyél fel néhány kérdést:

  • Mi van, ha nincs semmi baj velem?
  • Mi van itt valójában?
  • Mi van, ha nem hibáztam?
  • Mi van, ha nem vagyok annyira elcseszett, mint amilyennek gondolom magam?
  • Mi van, ha ez nem rólam szól?
  • Mi van akkor, ha ez nem személyes?
Az emberek a saját valóságukból választanak. A saját gondolataik, félelmeik, elvárásaik, múltbeli tapasztalataik, érzelmeik, érzéseik alapján. Mi van akkor, ha amikor valaki visszautasít, eltűnik, vagy épp mást választ, az nem ellened van és nem rólad szól? Ez persze nem valamiféle felmentés, hogy bárki bármit megtehet, mégis segíthet abban, hogy másik szemszögből nézzünk rá egy-egy helyzetre, ami már önmagában hatalmas könnyebbséget adhat.

Hadd meséljek el egy személyes példát. Nemrégiben egy szakember jött volna hozzánk, aki végül nem jelent meg a megbeszélt időpontban. Vártunk rá egy ideig, hívtuk, de nem vette fel a telefont és semmilyen reakció vagy válasz nem érkezett tőle. Mivel még nem ismertük személyesen, pár sikertelen telefonhívás után el is engedtük a dolgot és persze bekapcsoltak a nézőpontok és a következtetések: nem mondta le, nem veszi fel, nem jelent meg, ezért megbízhatatlan. Emellett elkezdtük azt keresni, hogy miért vagyunk hibásak, vagy esetleg mit rontottunk el, hogy mégsem jött el. Telt az idő, majd érkezett egy telefonhívás, és arról tájékoztatott minket, hogy autóbalesetet szenvedett és ezért nem tudott eljönni a találkozóra, de már minden rendben és bepótolhatjuk az elmaradt munkát. Ez persze egy eléggé szélsőséges példa, de mégis milyen jól megmutatja, hogy nem mindig minden rólunk szól.

Azt is érdekes megfigyelni, ahogy bekapcsoltak a következtetések és a nézőpontok. Ha valaki nem jelenik meg és nem is éred el, akkor biztos megbízhatatlan. Mostanra már megtanultam, hogy az egyik kulcs ezekben a helyzetekben, hogy kérdéseket tegyünk fel, amik képesek a megszokott reakciókból és automatikus válaszokból kizökkenteni.

  • Milyen más szemszögből nézhetek rá erre a helyzetre?
  • Mi más lehetséges még?
  • Mi más lehet ez még?
  • Mi igaz ebből valójában?
  • Mi van, ha ez nem személyes?
A kérdések mennyire más minőségű teret és lehetőséget képesek megnyitni!

Milyen lenne, ha nem vennénk mindent személyesre?

Amikor elismered, hogy mások választásai nem rólad szólnak könnyebb lesz kapcsolódni és kommunikálni. Kijössz az agyalásból és az automatikus válaszadó rendszerekből. Megjelenik a tér. A végtelen lehetőségek és a végtelen választások tere. Belépsz a saját tudásodba és tudatosságodba. Nem hibáztatsz, nem következtetsz, többé már nem mások tetteire adott válaszok irányítanak, hanem a saját tudásod és tudatosságod. Akcióban vagy a reakció helyett. A kérdés az, hogy választod?